IX. - A Remete

A hosszú ősz szakállú Remete egy hófedte hegycsúcson áll, lámpásában pislákoló hatágú csillag az egyedüli fényforrás a végtelen éjszakában. Botjára támaszkodik miközben az alatta elterülő világot szemléli. Viseltes köntöse alól díszes aranylepel bukik ki. Jégtáblák úsznak a távoli tengeren, a csendes elszigeteltségben megjelenő gondolatok és tudatalatti szimbólumai. 

Általános jelentés

Belső megfigyelés, Útkeresés, Aszkézis, Lelki elmélyülés
A Remete a magány szent csendjébe hív, megvilágítva az önmegismerés útját.

Szerelem

Önreflexió, Függetlenség, Belső bölcsesség
A szerelemben arra ösztönöz, hogy belső utazásra induljunk a bölcsesség megtalálása érdekében, megértve, hogy a kapcsolatok akkor virágoznak, ha először megértjük önmagunkat.

Karrier

Elmélkedés, Mentorálás, Összpontosítás
Hivatásunkban a Remete az elmélkedés szakaszát szimbolizálja, összpontosítva a személyes növekedésre és a mélyebb jelentés kutatására.

Fordított Remete

Elzárkózás, Magány, Visszahúzódás
Fordítottan az elzárkózástól a magányig tartó útra figyelmeztet, emlékeztet arra, hogy bár az egyedüllét olykor szükséges lehet, mégis kapcsolódásra vágyó lények vagyunk.